Szeretettel köszöntöm Önöket iskolánkban a magyar kultúra napja tiszteletére hagyományosan megrendezett kiállításunkon, melynek az Üvegfestő varázslat címet adtuk.
Hagyománnyá vált iskolánkban, hogy az ünnep hetében azon túl, hogy kerületi kiállítóhelyek tárlatait látogatják diákcsoportok, környezetünkben élő hivatásos vagy műkedvelő amatőr művészeket hívunk meg bemutatkozásra. Voltak eddig köztük már kollégák és immár művészként emlegetett volt diákjaink, s állítottunk ki térplasztikákat, festményeket, fotókat, jelmezterveket.
Most festett üvegtáblákat mutatunk be, s köszöntöm alkotójukat, a Rákoscsaba-Újtelepen élő Szabó Gabriellát, barátait a rákosligeti katolikus templom felnőtt karát.
Nem vagyok se művészettörténész, se esztéta, így ne várják tőlem a műkedvelő alkotó szakmai megítélését. Mindemellett érdekesnek, tetszetősnek tartom a az üvegre merevített elröppenő madarak eleven színeit, s a hajló kerti virágok színpompáját. A mandala-sorozatot.
A kiállítás különös értékének tartom, hogy a paravánok egyszerre hívnak vizuális kalandra és szólítanak meg szövegek a képekre gondolattal és hangulattal rímelve. A kiállító és kiállításrendező páros táncát látjuk, mely bekapcsolódásra hív. A rendező Lőrinc Andrea nem csupán mívesen állítja ki a képeket, de finom érzékkel talál erővel megszólító idézeteket is a motívumcsoportokhoz.
Tanító vagyok, aki megtanulta megbecsülni, tisztelni az alkotni vágyást, hisz megtapasztalta milyen nehéz belobbantani, ébren tartani, ösztönözni ezt a vágyat a folytonosan alakuló diák személyiségben, milyen könnyű ki is oltani azt óvatlanul megfogalmazott bántó, érthetetlenkedő, elégedetlenkedő szavakkal.
A kiállított munkák számomra értékként az alkotó gondos, szerető odafigyelését, örömét tükrözik vissza a paravánról, aki nem a megfelelési kényszertől hajtva csihol magából műtárgyat, hanem leginkább magának akar megfelelni, az önbecsülését akarja erősíteni, kielégíteni a teremtéssel, aztán ajándékként átadja, elajándékozza a barátainak, rokonainak mintegy önmagát is megosztva így velük, hogy aztán egy felkérésre visszakölcsönözze őket, ha kell egy ilyen bemutatkozásra.
Ha valamiért, hát e létforma megmutatásáért rendezzük meg az ilyen kiállításokat a kultúra napján hívunk meg zenészeket, énekkarokat e színpadra; jelezni a diákoknak, ha majd tanári vezetéssel a paravánok közé állnak: a kultúrát nem csupán az elismert, reflektorfénybe állított művészek képviselik egy társadalomban, hanem a szépre törekvő hétköznapi kreatív emberek, akik a rombolás helyett saját örömükre teremtő kreativitásával széppé, színessé, érdekessé, …. élhetővé teremtik környezetüket: lehetnének, legyenek ők is ilyenek!
Szabó Gabriella színes üvegképeit és a rákosligeti katolikus templom felnőtt énekkarának fellépését ezért köszönjük, s fogjuk így megtekintésre ajánlani diákjainknak, a betérő vendégeknek, a webes felületeinken minket követőknek.
Raffay Gábor int.vez.
